A halak húsa 15-20%-nyi teljes értékű fehérjét tartalmazó laza szerkezetű húsféle. A zsírtartalom alapján sovány és zsíros halhúsokat különböztetünk meg. A sovány halhús könnyebben emészthető, míg a zsíros halhús több A- és D-vitamint tartalmaz.

Élelmiszer Energia
kcal/100g Fehérje
g/100g Zsír
g/100g Szénhidrát
g/100g
Busa 92 18 1,9 0,6
Harcsa 78 17,5 0,8 0,2
Heck
89 20,2 0,9 -
Hering, olajos 368 15,9 33,8 -
Hering, paradicsomos 254 18,9 14,6 0,8
Ponty 100 16,0 4,0 0,1
Szardínia, olajos 283 22,5 21,4 -
Forrás: Rodler - Tápanyagtáblázat
A halak tulajdonságai, felhasználási területei, lehetőségei:
A hal szobahőmérsékleten gyorsan romlik, és jégen tartva is jóval rövidebb ideig tárolható, mint a melegvérű állatok húsa, ezért a legtisztább élő hallal dolgozunk, de ha erre nincs mód, akkor figyeljünk arra, hogy mi jellemző a friss halra:
• élénk piros kopoltyú,
• bőre fényes, könnyen csúszik,
• szeme tiszta,
• vízben lesüllyed,
• a pikkelyek erősen állnak a bőrben.

Az élő hal előkészítési, elkészítési módjai:
• Hagyományos módon, amikor a pikkelyt eltávolítjuk, és a halat a gerinccsontra merőlegesen felszeleteljük.
• Filézéssel, amikor először a halhúst lefejtjük a gerinccsont két oldaláról, majd a két fél haldarabról távolítjuk el a pikkelyes bőrt. A filézés jóval nagyobb tisztítási veszteséggel jár, de ezzel a módszerrel eltávolítjuk a szálkák, csontok többségét és a bőr alatt levő zsíros részeket is.
• A szálkák ellen a bevagdalással (irdalással) és a pácolással is lehet védekezni, de teljes szálkamentességet ezek az eljárások sem garantálnak.
• A halhús főzési ideje rövid, könnyen szétfő. Ha egy kevés ecetet vagy citromlevet teszünk a főzővizébe, formáját jobban megőrzi.
• Halkonzervet (pl. tonhaldarabok natúr lében) szendvicskrémekhez, pástétomokhoz és salátákhoz is felhasználhatók.
• A halaknak elkészíthetők sütve, roston sütve, rántva, párolva, főzve, töltve, rakva, füstölve, paprikásnak, halászlébe, hidegen, sóban és olajban pácolva. A változatos étrendbe minél többféle halat minél többféle képen iktassunk be.
• A halhús magas foszfortartalmát hideg vízben kezdett előfőzéssel csökkenthetjük. (Veseelégtelenség esetén a halak, jelentős fehérje és foszfor tartalma miatt csak ritkán kerülhetnek terítékre.)
• A tonhal az ételek elkészítése során más tengeri hallal, vagy busával igen jól helyettesíthető.
• A mocsaras tavakban nevelkedett állatoknak olyan - csak a főzés során megjelenő - íze, szaga lehet, amitől élvezhetetlenné válnak, ezért a tavi halakat olykor a piacra kerülés előtt „áztatják", azaz néhány napig friss folyóvízben tartják.

Halak és borok:
Egy-két kivételtől eltekintve a halak alap íze gyenge és semleges, kevés édeskés utóízzel. Ezért a halakat általában aromásabb ízű alapanyagokkal, fűszerekkel és mártásokkal készítik el, amelyek a hal természetesen gyenge ízét teljesen megváltoztatják, ezért a borok kiválasztásánál tekintetbe kell venni:
• az elkészítési módot, a sütés-főzési eljárásokat;
• a fűszerek, az erősebb ízű alapanyagok és mártások ízmódosító hatását.
A borok skálája rendkívül széles lehet, amelyet a halételekhez kínálhatunk. Az üde, lágy fehérboroktól a testes, csersavdús vörösborokig a legtöbb borfajta illeszthető halételekhez.

Halak és ünnepek:
A néphit szerint szilveszterkor a hal elúszik, a nyúl és az őz elszalad, a szárnyas pedig elrepül az óesztendő minden gondjával ezért fácánhúsleves, nyúlpaprikás, tűzdelt kappan, halkocsonya, rácponty kerül az óévi asztalra. A karácsonyi, többfogásos étkek között pedig leggyakrabban halászlé, halleves, rántott hal szerepel. A téli ünnepek mellett, a tavasz győzelmét ünneplő majálisok is helyett adnak egy-egy szabadtűzön, bográcsban ízesen elkészített halpaprikásnak és halászlének.